A Határtalanul pályázattal 2026. május 5-10. között egy buszos kiránduláson vehettünk részt a Balassagyarmati Tankerület jóvoltából, melynek során több érdekes és gyönyörű helyet is meglátogattunk Erdélyben.
A szállásunk Korondon volt, a csodaszép Patakmenti Panzióban. Elsőként ezen a településen néztük meg a taplászműhelyt. Itt megtudhattuk, hogyan készülnek taplógombából a különböző dísztárgyak és használati eszközök. Nagyon érdekes volt látni, hogy milyen ügyesen dolgozik a szakember, és mennyi türelem szükséges ehhez a különleges, kihalófélben lévő mesterséghez. Ezután a Kalonda-tetőnél a szénégetésről hallottunk sok érdekességet. Megismertük, hogyan készítették régen és még ma is a faszenet, és milyen nehéz munka ez az emberek számára. Nem szálltunk ugyan le a buszról, de még így is nagyon izgalmas volt. A baksákat látván már könnyebb volt elképzelni, hogyan dolgoznak ott régóta. Kirándulásunk során eljutottunk Gyergyószentmiklósra és környékére is. A táj nagyon szép volt, mindenhol hegyek és erdők vettek körül minket, 1300 méter magasan is jártunk, és az út igen kanyargós volt. Megnéztük a híres Békás-szorost, ahol a hatalmas sziklák és a szűk út lenyűgözött bennünket. Az eső ellenére izgalmas volt a séta a szorosban. Egymás mögött haladtunk, közben figyelni kellett a mellettünk haladó járművekre is, de a körülmények ellenére szinte mindenki számára ez bizonyult a legemlékezetesebb túrának. Ezután a Gyilkos-tóhoz látogattunk, még akkor is esett az eső, de így talán még félelmetesebbnek tűntek a vízből kiálló fatörzsek. Néhányan kürtős kalácsot vettek, és persze megint végig mentünk az elmaradhatatlan bazársoron, hogy a családtagjainknak is beszerezhessünk pár apróságot. Végül a Medve-tónál jártunk, ahol megcsodáltuk a sós vizet és az ott található sóhegyet is. Érdekes volt hallani, hogy a tó vize gyógyhatású, ezért sok túrista látogat ide pihenni és gyógyulni. A tó sajnos körbe van kerítve, de mellette sétálni lehet.
Szőcs Lajos lelkész elmesélte nekünk az elárasztott település, Bőzödújfalu történetét. Az emlékparkban faragott kopjafák állnak olyan sorban, ahogy akkoriban a házak az utcákban. Mindegyiken egy-egy név és egy szám található. Igazán megható és szomorú ez a nem is olyan régi történet
A szalmakalap múzeumban Lajos bácsi és a segítője mutatta meg, milyen csodák készülhetnek ebből a természetes anyagból. Meglátogathattuk a múzeumot, készíthettünk szalmaangyalkát és ezt megelőzően a búza útját is bejárhattuk a körispataki egykori malomban.
Jártunk az ezeréves határnál, a 30-as őrháznál, aminek a közelében található a felújított Rákóczi-vár is. Csodás kilátás tárult elénk az egykor országhatárunk közelében.
Egyik nap Csíksomlyóra látogattunk el, ahol felsétáltunk a nyereghez. Csodás kilátás fogadott bennünket. Egy latin felirat is volt ott, amely így hangzott: ,,Misericordia”, amely jelentése: irgalmasság. Ezután meglátogattuk a Mária Kegytemplomot. Aki akarta, ott megérinthette a juharfából készült Máriaszobrot. Egy másik nap Székelyudvarhelyen jártunk, megtekintettük a szoborparkot, ahol 13 mellszobor volt található. Néhány példa közülük: Csaba királyfi, Szent László, Wesselényi Miklós, II. Rákóczi Ferenc. Később Farkaslakára is ellátogattunk, ahol megtekintettük Tamási Áron szülőházát, majd sírját megkoszorúztuk. A koszorúzás után egy izgalmas program várt ránk. Mi magunk készíthettük el a saját kürtöskalácsainkat. Három ízesítés közül választhattunk. Isteni finom kürtöskalácsokat készítettünk el, amit aztán megettünk. Továbbá ellátogattunk még egy folklór előadásra és egy néptáncos bemutatóra. A folklór műsort a Korondi ifjúsági fúvószenekar előadásában láthattuk, majd a néptánc lépések bemutatásba minket is bevontak. Néhányan szívesen felmentünk a színpadra, és még a magyar illetve a székely himnuszt is elénekeltük közösen. Igazán megható volt együtt énekelni a határon túli magyar „testvéreinkkel”.
Úton hazafelé sikerült meglátogatnunk iskolánk névadójának, Diósjenő egykori szülöttjének, Szentgyörgyi Istvánnak a sírját Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben.
Nagyon jó móka volt az egész kirándulás, és hálásak vagyunk ezekért az élményekért és programokért. Sok ismerettel gazdagodtunk, de ahogy az idegenvezető és a foglalkozásokat irányító emberek elmondták, sok mindent biztosan csak később értünk meg igazán. Rengeteg új dolgot is tanultunk Erdély természeti szépségeiről és hagyományairól, a határon túl élő magyarok nehézségeiről, és jó volt hallani, hogy sokszáz kilométerrel a magyar határ után is magyarul vannak kiírva a boltok nevei, magyar nyelven beszélnek az emberek, bárhová megyünk.
A cikket írta: Fekete Márk, Furinda Laura Márta, Méreg Virág Lúcia és Vida Blanka
A többi képet itt lehet megnézni.
A szakmai beszámoló itt található: