Kovácsműhely

A november 10-i pályaorientációs napon Lauró Sándor díszműkovács látta vendégül a nagyrészt harmadikosokból és hatodikosokból álló kis csapatunkat.
A Mester már 9 órakor felkészülten fogadott minket: a műhely ajtajában várt ránk, a kovácstűzhelyben ropogott a tűz, a fújtató segítségével lángnyelvek szálltak a magasba…
Azonnal meg is állapítottuk, hogy a legjobb helyre érkeztünk: itt meleg van!
A Mester legelőször azt mutatta meg, hogyan készíti azokat a gyönyörű S-alakú díszeket, amelyek a kerítéseken, ablakrácsokon fellelhetők. A gyerekekkel együtt csodálattal figyeltük, ahogyan a keze alatt meghajlik a vas, és kialakul az a forma, amelyre vártunk.
Ezután a gyerekek legnagyobb örömére mindannyian kicsit kovácsmesterré válhattunk: patkót készítettünk. A tűzhelyben melegítettük a vasat, a gyerekek kovácsolták, lapították mindkét végéről olyan vastagságúra, amely alkalmas a patkókészítésre.
Néhányunknak bizony még az üllőt is nehéz volt eltalálni, nem még a vékony vasdarabot, de nem csak a pontosságnak, időnként a fizikai erőnek is híján voltunk. Meg kellett állapítanunk, hogy ez a munka nem kiscserkészeknek való, a fizikai alkalmasság is nagyon fontos az ellátásához.
A hajlítgatást, a formázást már Sándor bácsi végezte, mi meg tátott szájjal néztük… A hűtés után természetesen mindannyian szerettük volna kézbe venni alkotásunkat, sőt, el is hoztuk az iskola szerencsepatkóját!
A Lauró Sándor kovácsmesternél töltött nap eredményességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy néhány hatodikos fiú bejelentkezett pár év múlva inasnak!

Köszönjük a Mesternek, hogy szeretettel fogadott minket, a végtelen türelmét, amellyel hozzánk viszonyult, és a nagyon érdekes és interaktív bemutatót, amellyel sikerült néhányunk figyelmét ráirányítani ennek a lassan kihalófélben lévő szakmának a szépségére!

Belovai Gabriella

A képeket itt lehet megtekinteni.