A Közösség-Tér-Település program második évfolyama – építész, közösségszervező és rokon szakmákat tanuló egyetemisták önkéntes csapata – 2021 őszén kezdett közösségi tervezésbe Diósjenőn és Nógrádon. Célunk az volt, hogy a majd egy év leforgása alatt, a közösségi tervezés gyakorlatát, annak minden nehézségével és szépségével együtt, valós keretek között kipróbálják a hallgatók és ebből a tanulásból befogadó településeink is gyarapodhassanak.
A közösségi tervezési gyakorlatunk két irányból közelít meg minden települést. Egyrészt azt keressük, hogy mi hiányzik, mi az, amire a helyi lakosoknak szüksége van, másrészt mi az a tér, amelyet újra szeretnének gondolni, ami már nem szolgálja a helyi közösség igényeit. Ezek egyrészt fontos visszajelzések mind az önkormányzatnak, mind a helyi vállalkozásoknak, hogy a település milyen irányban szeretne nyitni, másrészt lehetőséget ad nekünk is arra, hogy saját lehetőségeinknek megfelelően mi is valami olyat tudjunk a településen hagyni, amire a többség szerint szükség van.
A tervezés során a hallgatók interjúkat készítettek, kérdőíveket kérdeztek le személyesen és Facebook oldalunkon is, helyi „idegenvezetők”-kel járták be a települést és környékét, adventi kalendáriumot készítettek a legkedvesebb válaszokból, közösségi térképet készítettek a bejött eredményekről, kérdeztek, beszélgetést vezettek és végül teret terveztek. Ez egy nagyon hosszú folyamat, de hiszünk benne, hogy így valóban lehetőség van olyan terek és szükségletek megtalálására is, amihez idő kell. A diósjenői iskola udvara nekünk ilyen volt. A kérdőíven még csak egyszer szerepelt, a civil találkozón már dobogós lett, majd egyértelműen fókuszba került a helyszínválasztós szűk körűre sikeredett – ilyen is van – lakossági találkozón és az ezért nyilvános szavazásra bocsátott kérdésben is kiemelkedett a sorból. Bizonyosan nem ez az egyetlen hely, amit közösen érdemes újragondolni Diósjenőn, de a válaszadók többsége szerint ez. Ennek megfelelően ez év elejétől már a tér igazi használóit: a gyerekeket és a tanárokat kérdeztük csak, hogy valóban személyükre, szokásaikra és igényeikre szabjuk az udvart.
Ezért fókuszunkban elsőként a belső udvar betonos tere állt. A tér átalakítását a színpad újragondolásával indítottuk. A “szembesütős” és a gyerekek által nem használható színpadot áthelyeztük és egy több oldalról megközelítő, soklépcsős raklap emelvényt terveztünk, amelyben két páfrányfenyő (Ginkgo biloba) is helyet kapott. Az új színpad így nem csak az ünnepségekkor, de a kis- és nagyszünetekben is tud leülő, elfekvő, pihenő lenni és a fa elhelyezésével idővel természetes árnyékot teremteni. Ezen a dobogón kap helyet egy zárható játéktároló is, ahonnan könnyebben elérhetőek lesznek a szünetekben a kültéri játékeszközök. És ha már játék, a térre könnyen használható mozgásos játékoknak tervezünk helyet, színes, vidám aszfaltfestéssel. Így a tér nagyobb felületén lehet futkározni, játszani, mozogni szünetben. A napos részen van lehetőség pihenni, de biztos, ami biztos, az árnyékra is tervezünk visszahelyezni két felújított padot. A régi színpad helyén krétafestékes borítással rajzfelületet hozunk létre és fölötte folytatjuk a gyönyörű rózsasor zöldítését. A kis udvart a nagy udvarral összekötve egy lágy stégszerű kilátót tervezünk, ami mind a gyerekeknek, mind a tanároknak lehetőséget ad arra, hogy a nagy zöld udvart belássák. Feltétlenül szerettünk volna még, – ha csak minimális beavatkozással is – egy szabadtéri tanterem lehetőségét megteremteni. Ezt az udvar egy frissen fásított kis zugában terveztük, ahol farönkzsámolyokkal egy osztály kényelmesen le tud ülni. Annak érdekében, hogy az alsósok is kapjanak egy játékos zugot a nagy udvarban egy védett kuckót nekik is terveztünk a kültéri tanterem szomszédságába. Kedvcsinálónak íme pár kép, de a javát személyesen mutatjuk május 27-én 15.30-tól 17.00 óráig az iskola udvarán (folyamatosan, mindenki jöhet, mikor tud) és persze július 11-től az egyhetes közösségi építés során.
Kovács Vanda
programvezető