Május 30-án, egy szép, napsütéses reggelen újra vonatra szálltunk, ezúttal Királyrét volt az úticélunk. A „kis pirosról” átszálltunk a Kismaros felé tartó emeletes gyorsvonatra, majd Kismarosról kisvasúttal folytattuk utunkat Királyrétig. A kisvasúttal utazás külön élmény, hisz a nyitott kocsikból a gyönyörű táj látványa fantasztikus érzést nyújt. Királyréten, a Hiúz Házban egy közvetlen és kedves túravezető, András bácsi várt bennünket. Gyorsan belopta magát a gyerekek szívébe azzal, hogy mindenkivel kezet fogott a bemutatkozáskor. Egy kis pihenő után ismertette az állomásokat és elmondta, hogyan illik viselkedni az erdőben. Izgatottan vártuk, hogy végre elinduljunk.
Az első állomásnál régi királyréti és szokolyai gyümölcsfákat tekintettünk meg, melyeket fajtamegőrzés céljából ültettek. A gyerekek az oszlopon elhelyezett betűhalmazból a titkosírás kódjával fejtették meg, hogy az egyik ilyen régi fajta almafa a pogácsaalma fája. Utunk közben András bácsi egy érdekes golyót mutatott a diákoknak, mégpedig a gubacsot. Arról is mesélt, hogy ez a gubacsdarázs bölcsője és ehető dolgot tartalmaz. A következő állomáson a madaraké volt a főszerep. Madárodúkat figyeltünk meg, néhány madár fejlődését követhettük végig a tojásrakástól a kifejlett példányig. Ezután az erdő fáit vizsgáltuk és az aljnövényzetet, majd összehasonlítottuk a lombhullató és a fenyőerdőket. A Bajdázói-tó partján sétálva bámulatba ejtő volt a látvány, ahogy a vízen úszó farönkön sütkéreztek a mocsári teknősök. A patakon átkelve egy barlanghoz értünk és András bácsi felhívta a figyelmünket, hogyha szerencsénk lesz, láthatunk denevéreket. Lámpával, telefonokkal világítottunk a sötét barlangban és sikerült két kis patkósdenevért felfedezni a barlang falán. A denevér kutatás után kincskeresés következett. Kis nebulóink térden csúszva kémlelték a talajt, hátha találnak néhány apró gránát nevű ásványt, ami gyakran fellelhető a Börzsöny itteni részén. A szerencsésebbeknek sikerült több darabra is szert tenni, nekem majd kigúvadt a szemem, de egyet sem találtam. Visszatérve a Hiúz Házba, még egy bő fél órát töltöttünk a „Börzsöny lakói” című kiállításon. A tárlat interaktív és látogatóbarát volt, minden érzékszervünkre próbált hatni. Tapintás után megtippelhettük, hogy milyen állat bundáját simogattuk meg; meghallgathattuk a Börzsönyben élő madarak hangjait és egy gombnyomással egy vashámor modelljét is beindíthattuk. A gyerekek nagyon élvezték, mert itt minden megfogható, pörgethető és megtapogatható volt. A nap megkoronázásaként a büfében finom jégkrémmel hűtöttük le magunkat, majd hazaindultunk. Kis virgonc lurkóink kifáradva, álmosan pislogva zötykölődtek a vonaton. Csodás napot tölthettünk a Börzsöny hegység gyönyörű pontján, Királyréten, és rengeteg ismerettel gazdagodtunk.
Hálásan köszönjük Sevcsik András úrnak a tartalmas túravezetést és a humoros, gyerekbarát hozzáállást. Továbbá köszönjük Mesi néninek, Melinda néninek, Györgyi néninek a segítségét, a szülők és a Diákönkormányzat anyagi támogatását.
Boros Szilárdné tanító néni