Az ötödik osztály osztálykirándulása múlt hét pénteken, június 5-én volt. Budapestre utaztunk a fél nyolcas vonatpótlóval és zónázóval, hogy minden tervezett program beleférjen. A Nyugati Pályaudvarról Európa leghosszabb villamosával, a 4-6-ossal a Margit-szigetig utaztunk és ott lesétáltunk a szigeti lejáratig.
Először ettünk-ittunk a játszótéren, azután megnéztük a zenélő szökőkutat, amiről Karina mesélt nekünk. János elmondta a legfontosabbakat a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodáról, majd elértük a kisállatkertet és a gyönyörű rózsakertet. Virágok – főleg rózsák, természetesen – ezrei nyíltak ezen a csodálatos helyen, ahol a lugas alatt is átsétáltunk. Tovább haladva megnéztük a domonkos kolostor romjait, ahol Szent Margitról és a róla szóló legendákról beszélgettünk. A Nagyréten átvágva érkeztünk meg a Japán-kertbe. A kis tó körül és vízesés előtt a kertművészet szépségét csodáltuk, a tavirózsák és liliomok finom illatfelhőjében. A zenélő kútról Norbi mesélt, meg is hallgattuk a muzsikáját. Megint egy kis játszótér, játék következett, az Árpád-hídnál épült Öko-játszótéren. Innen a hídon átsétáltunk Angyalföldre, ahol először a vizafogó lakótelepen (21/b, ha valaki esetleg nem emlékszik) megcsodáltuk egy közepesen világhírű matektanár emléktábláját.
Most következett a meglepetésprogram: Superfly ugrálópálya. Másfél óra! Eszméletlen volt, szerencsére csak képletesen!
Ugrálás után trolibusz a Jászai Mari térig, onnan gyalog az Országházig. Kis várakozás és galambkergetés, aztán irány a Kossuth-téri hajóállomás. Egy óra sétahajózás és a világ legszebb városa a legszebbik – bár kissé szeles – arcát mutatta a fedélzetről. Az osztály félig-meddig hajóskapitánnyá is vált a hosszú út alatt! A szerencsés kikötés után az Európa legszebb villamosvonalának választott 2-es villamoson újra a Jászai, egy kis séta a Szent István körúton, fagyizás az Inter-rajongó olasz fagyizójában és irány a Nyugati. Fél nyolcra már otthon is voltunk!
Sem élményben, sem kilométerben nem volt hiány ezen a szuper első közös osztálykiránduláson.
Még sok ilyet, köszönjük mindenkinek,
Levente bácsi