Ruhaipar

Kereskedelem a „fast fashion” ágazatában

A diákokat – belépve a terembe – egy üzlet várta. A tantermi asztal kereskedelmi asztallá, a padok raktárrá változtak, a próbababán és torzókon egységes és aktuális ünnepi hangulat látszott. A gyerekeket két csoportra osztottam.

A foglalkozás az egyéni tapasztalatok megosztásával kezdetét vette, aminek alapkérdése:

  • Mit gondoltok, hányan és kik dolgoznak egy Pepco méretű ruhaüzletben?

Megbeszéltük közösen, hány részlege van egy nagyobb üzletnek, részlegenként milyen és hány dolgozóval. Ezek után munkakörökre osztva megvitattuk a különböző feladatokat. Egy-egy feladattípushoz kapcsolódóan versenyszerű helyzetgyakorlatokkal szembesítettem a csapatokat.

  1. Ki tud hamarabb felvállfázni 6 terméket?
  2. Mit csinál egy eladó, ha a pénztárnál hosszú sor áll, a vásárló türelmetlen, de vissza kell vennie az árut?
  3. Ki hajtja le gyorsabban az asztalra, méretsorban a termékeket?
  4. Egy adott kollekcióba milyen termékek illeszthetőek be?
  5. Melyik csapat olvassa le gyorsabban egy adott címke jelzéseit?

Elmagyaráztam, hogy mit jelent a kereskedelemben egy csapat tagjának lenni, hogyan motiválják egymást a csapattagok, és – tulajdonképpen – most ők is egy-egy csapatnak a részei.

A foglalkozás közben a hangsúlyt igyekeztem az eladó munkaköréhez igazítani, hiszen az eladó az, aki nélkül az üzlet nem létezhet, nem lenne eladás és nincs kereskedelem. Említettem nekik a kereskedelmi továbbtanulás lehetőségét, hiszen ez a nap erről szólt. Végül a két csapat elkészíthette saját üzletét a karácsony tematikáját követve.

Véleményem szerint hasznos volt az előadás, mert láttam a foglalkozás alkalmával az egyre érdeklődőbb tekinteteket, s a nap végén –a visszajelzések alapján – több felsős tanuló is gondolkozik azon, hogy a kereskedelmet választja továbbtanulási célzattal.

Gubányi-Kovács Fruzsina

A képeket itt lehet megnézni.