Három csodálatos napon vagyunk túl, amin méltóképpen emlékeztünk meg névadónk, Szentgyörgyi István születésnapjáról.
A Szentgyörgyi Napok képeit itt lehet megtekintni. Köszönjük Borsay Levente tanár úrnak a szép képeket!
Kányádi Sándor szavalóverseny
A Szentgyörgyi Napok rendezvénysorozat egyik legszebb és legemlékezetesebb eseménye volt idén a Kányádi Sándor szavalóverseny, amely szívmelengető és feledhetetlen délutánt varázsolt minden jelenlévőnek – versenyzőnek, felkészítőnek és a közönség tagjainak egyaránt.
A verseny megnyitóján elhangzott gondolatok megadták az egész rendezvény alaphangját. Kányádi Sándor, a 20–21. századi magyar irodalom egyik meghatározó alakja, Erdélyből hozta magával azt a tiszta, erkölcsi erejű hangot, amely egyszerre volt népi és egyetemes. Költészetében a szülőföld, a közösség és az anyanyelv szeretete, valamint a felelősség vállalása központi szerepet kapott. Ahogyan ő maga fogalmazta meg: „A vers az, amit mondani kell.” Ez a gondolat különösen időszerű ma, amikor a kimondott szó és az élő beszéd újra közösséget teremt. Verseiben – legyenek szó gyermekekhez szóló játékos ritmusokról vagy a kisebbségi lét fájdalmát megfogalmazó költeményekről – mindig jelen van az emberi méltóság és a nyelv iránti hűség. A magyar nyelvet „édes anyanyelvnek” nevezte, amelyet őrizni és továbbadni kötelességünk.
Összesen negyven szavaló mérte meg tudását és felkészültségét négy kategóriában – az óvodásoktól az 1–2., majd a 3–4. osztályosokon át egészen az 5–8. osztályos diákokig –, és ez a széles korosztályi paletta jól mutatta, hogy Kányádi Sándor költészete mennyire képes megszólítani minden életkorban a gyermekeket.
A versenyzőket igényes és tapasztalt zsűri hallgatta végig. Kovács Ágnes nyugdíjas magyartanár évtizedes pedagógiai tapasztalatát és irodalmi érzékenységét hozta a zsűriasztalhoz. Paulinyi János, iskolánk volt igazgatóhelyettese és sokak által szeretett pedagógusa, maga is jól ismeri azt az odaadást, amelyet a vers iránti szeretet megkíván. A zsűri harmadik tagja Oszter Alexandra művésznő volt, akinek jelenléte különleges szakmai súlyt és eleganciát adott a rendezvénynek. A három zsűritag együttesen gondoskodott arról, hogy minden versenyző méltányos, szakszerű és szívből jövő értékelést kapjon.
A délután során a közönség valódi irodalmi élményben részesült. A legkisebbek bátorsága és természetes közvetlensége éppúgy elvarázsolta a nézőket, mint a nagyobb diákok átélt, érzelemdús előadásmódja. A gyermekek nemcsak a szavakat mondták – élték a verseket, hidat építve múlt és jelen között, hangjukban ott rezdült a költő szava, de már a saját lelkük is. Mindez azonban nem jöhetett volna létre a felkészítőtanárok áldozatos és alapos munkája nélkül. A gondos felkészítés, a versek kiválasztásában és megszólaltatásában nyújtott útmutatás szembetűnő volt minden egyes előadáson – az ő elhivatottságuk és türelmük nélkül nem születhettek volna meg ezek az emlékezetes pillanatok. Köszönet illeti őket ezért a lelkiismeretes munkáért.
A Kányádi Sándor szavalóverseny bebizonyította, hogy az anyanyelv szeretete, az irodalom tisztelete és a színpadi megjelenés öröme egyszerre lehet jelen egy iskolai rendezvényen. A találkozás öröme – a találkozás a költészettel, egymással és önmagunkkal – áthatotta az egész délutánt.
Jövőre is számítunk erre a lelkes felkészülésre, a ragyogó szemű szavalókra és a gondos pedagógusi munkára. Addig is bíztatunk mindenkit: olvassatok verseket, szeressétek az anyanyelvünket – és találkozzunk ismét!
Szívből gratulálunk minden résztvevőnek!
Díjazottak:
Óvodások:
- hely: Richter Luca
- hely: Konrád Elina
- hely: Andrási Zsolna Abigél
Különdíjas: Berger Attila Mihály
1-2. osztály:
- hely: Kertész Julianna
- hely: Szalay Amina
- hely: Dani Lili
Különdíjas: Kopasz Zamira Blanka
3-4. osztály:
- hely: Krupár Zalán
- hely: Kötél Bíborka
- hely: Kovács Abigél
Különdíjas: Gajda Nina
5-8. osztály:
- hely: Kalácska Zója
- hely: Stul Adrienn
- hely: Vaszily Anita
Különdíjas: Németh Réka, Gréczi Noel
Szentgyörgyi Napok 2026 (csütörtöki nap)
A napot az aulában kezdtük, ahol az igazgató úr, Péter bácsi ünnepélyesen megnyitotta a Szentgyörgyi Napok második reggelét. Iskolánkban már hagyománnyá vált ez az évente megrendezésre kerülő programsorozat, amelynek előkészületei hosszú hetekig tartanak. A szervezésbe tanáraink örömmel fektetik bele a munkát, mi pedig hálásak vagyunk nekik ezekért az élményekért. Berki Péter bemutatott nekünk néhány paralimpikont is, többek között Kiss Péter Pált és Ekler Lucát.
A paralimpikon bemutatása után volt egy rövid szünet, majd azt követően Bódis Miklós és felesége egy varázslatos cselló- és hegedűelőadást tartottak nekünk. Mindamellett, hogy produkciójukkal mindvégig fenntartották a figyelmet, még arra is törekedtek, hogy a közönség tagjait, minket gyerekeket is bevonjanak a hangjátékba. Sok ismert dalt játszottak, így nem esett nehezünkre bekapcsolódni az éneklésbe, mely már-már bájos zenei mókává nőtte ki magát. Az egyik legemlékezetesebb részlet az volt, amikor közösen megtanultuk a „Nem tudja a bálna, hogy milyen jó a málna” kezdetű dalt. Részletesen bemutatták a csellót és a hegedűt, mint különleges hangszereket. Megmutatták milyen hangokon lehet rajtuk játszani, így jobban ráláthattunk a két hangszer működési metódusára is. A közönség hatalmas megelégedéssel fogadta a műsort, a végén vastapssal díjazták.
Ezt követően a Mákvirág Nyugdíjas Klub tagjai leptek meg minket, farsangi fánkot készített az iskola diákjai számára. A délelőtti műsorok után, először az alsósok, aztán a felsősök vonultak az ebédlőbe. Hatalmas tálcákon mosolyogtak a frissen kisült fánkok. Mellettük sárgán csillogott a baracklekvár. Úgy vetettük rá magunkat a fánkokra, mint az oroszlán a sánta gazellára. A konyhás nénik folyamatosan gondoskodtak a lekvárok újratöltéséről, és a fénysebességgel fogyatkozó fánkok utánpótlásáról. Az édesség puha, levegős és langyos volt, sokan betegre ették magukat, és bár eredetileg két-két darab járt volna nekünk fejenként, néhányan közülünk megduplázták, megtriplázták az adagot. Nem tudtunk betelni vele, annyira ízletes volt. Olyan nagyon köszönjük a finomságot nekik, mint ahogy a magyar népmesékben köszöni a király lánya megmentését. Mennyei volt!
A fánkozás után a díszteremben először Csaba bácsi tartott egy gyorstalpalót azért, mert ő nem tudott ott lenni a reggeli előadáson. Ezután Becsey János előadása következett arról, hogy ő hogyan élte meg a paralimpiákat. Mesélt kitartásáról, arról, hogy hogyan támogatta őt a családja, és a sport iránti szenvedélyét is részletezte. Rajta kívül még megjelent Győr Béla, a MOA főtitkára. Ő egy rövidebb beszéddel készült a számunkra. Mindezek után lehetett tőlük aláírást kérni. Nagyon inspiráló volt Becsey János beszéde, példakép lehet mindenki számára.
Az előadás azzal zárult, hogy Csaba bácsi megosztotta velünk kedvenc idézeteit, amelyek így szóltak:
,,Önmagunk legyőzése jelenti a legnagyobb boldogságot.’’,
,,A győzelem nem cél, hanem csak eszköz arra, hogy még magasabbra törekedhessünk.”
Amikor ezekre a gondolatokra figyelünk, rájöhetünk arra, hogy a legnagyobb győzelem sokszor nem az, amikor másokat legyőzünk, hanem az, amikor saját magunkon kerekedünk felül. Amikor bátrabbak vagyunk, mint tegnap voltunk. Amikor nem adjuk fel akkor sem, amikor valami nehéznek tűnik.
Ha így gondolkodunk, akkor minden próba, minden edzés, minden kihívás lehetőség lesz arra, hogy erősebbé váljunk – nemcsak külön-külön, hanem közösségként is. És talán éppen ez a legfontosabb: hogy együtt tanuljuk meg legyőzni a saját félelmeinket, a lustaságunkat, a bizonytalanságunkat, és így napról napra egy kicsit jobbá váljunk.
Kölcsönkapott Föld – rajzban megfogalmazott felelősség
Iskolánkban néhány héttel ezelőtt rajzpályázatot hirdettek „Kölcsönkapott Föld” címmel. Kalocsai Enikő rajztanárnő arra biztatott bennünket, hogy aki kedvet érez hozzá, készítsen egy személyes hangvételű alkotást a versenyre. A téma különösen időszerű és fontos volt, hiszen mindannyiunk figyelmét arra irányította, hogy mennyire nagy felelősségünk van bolygónk megóvásában.
A pályázat arra ösztönzött bennünket, hogy gondolkodjunk el saját szerepünkön a környezetvédelemben. Rajzainkon keresztül azt az üzenetet fogalmazhattuk meg, hogy mindennapi döntéseink – például az, hogy nem szemetelünk, szelektíven gyűjtjük a hulladékot, vagy újrahasznosított termékeket használunk – valódi hatással vannak a Föld jövőjére. A kérdéskör minket, fiatalokat is közvetlenül érint, hiszen nagyrészt rajtunk múlik, hogy meddig és milyen állapotban élvezhetjük bolygónk természeti kincseit.
A pályázat egyik díjazottja, Rácz Kiara alkotásával különösen erős üzenetet közvetített. Mint elmondta:
„Szerettem volna egy olyan rajzot készíteni, amely tükröt tart a felnőtteknek arról, hogy mit tesznek a Földünkért. Ezért a rajzomban kétféle jövőképet jelenítettem meg: az egyik oldalon egy zöldellő, élhető világot, a másikon pedig egy bolygóméretű szeméttelepet. Fontos ráébrednünk, hogy a kettő közül melyik valósul meg, az a mi döntésünkön múlik.”
Kiara gondolatai jól összefoglalják a pályázat lényegét: a Föld valóban csak „kölcsönbe” van nálunk. Rajtunk áll, hogyan bánunk vele – vigyázunk rá, vagy felelőtlenül pusztítjuk. A rajzpályázat alkotásai arra emlékeztettek bennünket, hogy a környezetvédelem nem csupán nagy szavak kérdése, hanem mindennapi tettekké. Ha odafigyelünk, apró lépéseinkkel mi is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy bolygónk élhető maradjon a jövő nemzedékei számára.
A Szentgyörgyi Napok második napja így nemcsak élményekkel, hanem fontos gondolatokkal is gazdagított bennünket. A paraolimpikonok kitartása, a zenés előadás öröme, a közösen elfogyasztott farsangi fánk vidámsága és a rajzpályázat üzenete mind ugyanarra emlékeztetett minket: arra, hogy felelősek vagyunk egymásért, a közösségünkért és a világért, amelyben élünk.
Ezek a programok nem csupán szórakoztató események voltak, hanem olyan pillanatok is, amelyek segítettek elgondolkodni azon, hogyan válhatunk jobbá – kitartóbbá, figyelmesebbé és tudatosabbá. Ha megőrizzük magunkban ezeket az élményeket és üzeneteket, akkor a Szentgyörgyi Napok valódi célja is megvalósul: hogy ne csak egy napra, hanem hosszú időre inspirációt adjon mindannyiunknak.
Talán éppen ez az ilyen közösségi alkalmak legnagyobb értéke: együtt tanulunk, együtt örülünk, és közben észrevétlenül formálódunk. Reméljük, hogy ezek az emlékek még sokáig velünk maradnak, és segítenek abban, hogy felelősen gondolkodó, egymásra és a Földre is odafigyelő közösség maradjunk.
A beszámolót készítették: Rácz Kiara, Gazsi Gréta, Furinda Laura Márta, Méreg Lúcia, Nagy Dávid Gábor, Lambek Tamás, Fekete Márk Árpád, Vida Blanka, Bier Hanna, Barbara, Gyurcsán Máté, Altsách Péter.
A Paramisi társulat előadása
A tanárok szóltak a diákoknak, hogy üljenek be a padokba, mert kezdődik a Paramisi társulat előadása. Elkezdődött az előadás, és bemutatták a szereplőket. A darab címe: A három muzsikus.
A főszereplő Jóska volt, és annak volt két jó barátja (akik bábok voltak). A három zenész elment világot látni. Ahová csak mentek, mindig zenéltek. De utána elkezdték gyártani a szintetizátorokat, és ők már nem kelletek. Mentek-mendegéltek, és egyszercsak elfáradt a lábuk. Amíg pihentek, találkoztak egy gazdag emberrel, és ő megkérte a három jóbarátot, hogy muzsikáljanak náluk egy teljes esztendeig. Az egy év leteltével újra elindultak.
Tetszett nekünk, hogy a közösséget is bevonták. A 6.-ból felkértek egy fiút, hogy ő legyen a fa. A fát tölgyfának nevezték el. A varjúk a fa tetején pihentek és elkezdtek cseverészni, ezt meghallotta a tölgyfa alatt pihenő három jóbarát. Arról beszéltek, hogy egy béka lenyelte a királykisasszony gyémántgyűrűjét, ezért nagyon szomorú volt, és aki visszahozza neki a gyémántgyűrűjét, az megkapja a királylány kezét és a fele királyságot. Jóska egyik barátja kiütötte a béka szájából a gyűrűt és odaadta a királykisasszonynak, akit szintén a közönség soraiból választottak ki. Ezután következett a lagzi: Jóska egyik barátja, aki kihozta a gyűrűt a béka hasából és elvette feleségül a királylányt, úgy döntött, hogy ott marad. Továbbmentek ketten.
Miután megpihentek az akácfa alatt, a varjúk ismét ott beszélgettek. Jóska másik barátja is elvette a királylány kezét, amiről a varjúk is beszéltek, és ő is ott maradt. Úgy szerezte meg a királylány kezét, hogy egy hölgy alól kivett egy követ, és amint bedobta a kútba, újra megeredt a forrás, újra lett víz a királyságban.
Végül Jóska ment tovább és találkozott a varjúval, aki megdöglött, és Jóska felélesztette. A varjú beszélt neki a királylányról, akit a sárkány tart fogva. Jóska végül legyőzte a sárkányt és elvette feleségül a királylányt, aztán meglátogatta a barátait a nagy tölgyfánál. Végül az összes gyerek, aki szereplő volt a történetben odament fotózkodni, utána lehetett táncolni, aminek mindannyian nagyon örültünk.
Az előadás hangulata, autentikus lüktetése hatással volt ránk és tanárainkra is. Mindannyian átszellemült arccal mosolyogtunk, olykor-olykor hangosan kacagtunk. Ez az élmény sokáig megmarad bennünk, s reméljük, hogy mihamarab találkozhatunk újra a muzsikus családdal!
A beszámolót készítette: Kopasz Karina, Németh Réka, Szebényi Dorottya és Gajda Noel.
Beszámoló az Arany Tornacipő vetélkedőről
A múlt pénteken, 2026. február 20-án megrendezett Szentgyörgyi Napok keretében idén is izgalmas küzdelmet hozott az Arany Tornacipő vetélkedő. A csapatoknak változatos állomásokon kellett bizonyítaniuk ügyességüket és leleményességüket.
Az egyik legpörgősebb feladat során ki kellett futni a faluba, hogy István, János, Éva vagy Mária nevű lakosokat találjunk. A szerencse is fontos szerepet kapott, amikor öt dobókockával próbáltunk minél nagyobb értéket gurítani a maximális pont megszerzéséért. Volt olyan feladatunk, hogy a Hamupipőkéből és a Micimackó meséből ki kellett írni a meseszereplőket. Az „Ismerd fel a zenét és folytasd a szövegét” próbatétel is szerepelt a játékos feladatok között, ahol mindenki nagyon ügyesen teljesített. Az „Add tovább a kalapot” játékban a hatodikosok tudták a legtovább tartani a ritmust. Rajztudásunkat is tesztelték, hiszen egy kép alapján le kellett rajzolnunk Szentgyörgyi István színészt, iskolánk névadóját.
Majd egy vicces tanórát is elő kellett adnunk, ami elnyerte a zsűritagok tetszését, így a 8. osztály megkapta a maximális pontot. Az egyik legizgalmasabb pillanat az volt, amikor a „Sok jó ember kis helyen is elfér” feladatban minél többünknek kellett felállnia egyetlen zsámolyra, amiben szintén a 8. osztály jeleskedett. Ez a nap ismét bebizonyította, hogy a közös játék és a nevetés csapatépítő ereje felülmúlhatatlan. Mindenki kitett magáért, így az idei vetélkedő is felejthetetlen élmény marad számunkra. Mint az elmúlt évben, idén is a 8. osztály nyerte meg a versenyt.
Készítette: Stul Adrienn