Egy szívmelengető nap a rideg novemberben
Az idei pályaorientációs napon Kalocsai Enikő nénivel együtt kísértük el a harmadikos gyerekeket a Dr. Göllesz Viktor Rehabilitációs és Ápoló Gondozó Otthonba. Az otthon csodálatos helyen található, már az odafelé vezető úton élvezhettük a szépséges őszi erdő látványát.
Az udvarban kedves hölgyek barátságos fogadtatásában volt részünk, Bencsok Beáta, az intézmény főápolója és Ferenczi Tünde, az intézmény vezetője várt minket.
Beáta mesélt nekünk az épületről, ami egykor Sváb Sándorné bárónő tulajdonában volt, majd évekkel később, 1957-ben fogyatékosok otthonává alakították át. Az itt lakók életét próbálják úgy szervezni, hogy ne unatkozzanak, lehetőségük legyen egyaránt dolgozni és szórakozni.
Sétánk kezdetén a konditermet tekintettük meg, ahol a gondozottak testük karbantartásával, építésével foglalkozhatnak. Az egyik teremben egy pingpongasztalt láthattunk, hiszen a lakók között többen büszkélkedhetnek az asztalitenisz sportágban elért kiváló eredményeikkel. Az intézet lakói minden évben indulnak a speciális olimpián, több sportágban értek el kiemelkedő sikereket hazai és nemzetközi szinten egyaránt.
Ezután megfigyelhettük az intézet egy fontos munkaterületét, a kertészetet, ahol Rita néni nagy igyekezettel irányítja a munkálatokat. Fűthető üvegházban és fóliasátorokban nevelik elő a kis virág- és zöldségpalántákat, amit egyrészt saját fogyasztásra, másrészt eladásra termelnek. Megtekintettük a kis tavat is, ahol nyáron káprázatos tündérrózsák virágoznak.
A kertészet után a gondozottak szobái és közösségi terei felé vettük utunkat. Mindenütt szép rend és tisztaság fogadott. A közösségi terekben tévéző lakók kíváncsi örömmel keresték a kapcsolatot tanulóinkkal. Boldogsággal töltött el, hogy a fogyatékos felnőttek milyen szeretettel bántak a gyerekekkel, és a kicsik őszinte érdeklődéssel fordultak feléjük. Meglátogattuk azokat a lakókat is, akik kézműveskedéssel, rajzolással töltik idejük nagy részét. Csodálatos munkák kerülnek ki a kezük alól, és ezek az alkotások gyakran ajándék gyanánt kerülnek a gondozókhoz karácsonykor vagy anyák napján. Betekinthettünk az orvosi szobába is, ahol az ápoltak vizsgálata, orvosi ellátása folyik. Látogatásunk következő állomásán kellemes, meleg helyiségbe értünk, ami kimondottan jólesett a novemberi hidegben. A mosodában voltunk, itt mossák, szárítják és vasalják a gondozottak ruháit. Végül a csomagoló üzemet tekintettük meg, ahol egy tanítványom anyukája, Tündi néni mutatta be, milyen munkát végeznek a lakók. Egy hosszú asztalnál ültek, és egymás közöt részekre felosztva végezték a munkafolyamatot. Befőttes gumit csomagoltak. Volt, aki a zacskót készítette elő, a következők a gumigyűrűket rakták bele, mások mérték a csomag tartalmát, és a végén lezárták. Csendben és fegyelmezetten folyt a munka, családias, bensőséges volt a légkör.
Érdekes és tartalmas órákat töltöttünk a szociális otthonban. A gyerekek így jellemezték: „Igazán kalandos volt a mai nap!” „Ez volt a legszebb nap!”
Ezúton hálásan köszönjük Bencsok Beátának és Ferenczi Tündének a szívélyes fogadtatást és az intézmény bemutatását. Nagyon sok szakmát ismerhettünk meg, hiszen sokféle munkát végeznek itt. De talán a legfontosabb, ami megtörtént velünk, hogy megtapasztaltuk a szeretetet, az elfogadást.
A tanulók és a pedagógusok nevében Aranyosi Ervin soraival kívánunk gondozottnak és gondozónak egyaránt, egészséget, erőt, emberséget!
Aranyosi Ervin: Jóra tanítók
Fogyatékkal élnek. Ne hidd azt, hogy mások!
Önzetlen szeretnek, mint az óvodások.
Próbálj te is nekik szeretetet adni,
ha tiszta a lelked, könnyebb elfogadni.
Ne az észre hallgass, inkább a szívedre!
Nem élhetnek Ők sem, köztünk, számkivetve.
Fogadjuk el Őket, vegyük emberszámba,
mert közénk születtek, ebbe a világba.
Isten gyermekei, s cipelik a terhet,
amit magunkfajta tán nem is cipelhet.
Nehéz feladatot rótt rájuk az élet,
mégsem várnak többet: erőt, emberséget.
Boros Szilárdné tanító