Néhány évvel ezelőtt a pályaorientációs napon egy ismerősöm tartott bemutatóval összekötött előadást a méhek világáról. Zárásként a résztvevő tanulók vetélkedőn adhattak számot új ismereteikről. A nyertes Csuhara Zoli lett, aki elmondta, hogy az ő szülei is foglalkoznak méhekkel. Ez adta az ötletet, hogy idén az ő méhészetüket látogassuk meg.
A kapcsolatfelvétel sikeres lett: Zoltán és felesége Éva szeretettel fogadták 10 fős csoportunkat. A kerti méhesben Zoltán beszélt a méhész munkájáról, a méhek életéről. Bemutatta az általuk használt eszközöket, melyeket a kezünkbe is vehettünk: üres, valamint léppel teli kereteket, a fedelezővillát, mellyel a mézzel teli sejteket fedő viaszréteget kell eltávolítani pergetés előtt, a csuhéból készített kast, melybe a rajzó méheket rázza bele a méhész, az elektromos gyógyszeradagoló eszközt, a méhanyajelölő tollat, valamint a füstölőt. Az utóbbi által előállított füst tűzjelzés a méhek számára: visszahúzódnak a sejtekben, és annyi mézet vesznek fel, amennyit csak tudnak, hogy felkészüljenek a kaptárból való menekülésre. Mivel nincsen tűz, az állatok pihennek és várakoznak. Ezt az állapotot használja ki a méhész a munkavégzéshez vagy a kaptár átnézéséhez.
Zoltán azt is megmutatta, hogy az üres keretbe hogyan kell befűzni a vékony huzalt, mely a lépet tartja. Ezután egy rácson keresztül betekintést nyerhettünk a kaptár világába. Végül kérdéseket tehettünk fel, amelyekre kielégítő válaszokat kaptunk.
Az előadás közben Éva különböző mézeket (gesztenyeméz, vegyes virágméz, akácméz, repceméz) tett az asztalra, melyeket megkóstolhattunk. A legtöbb tanulónak a repceméz ízlett legjobban.
Az iskolába visszatérve lázas munka vette kezdetét: a gyerekek tablót készítettek a Csuhara családnál tett látogatás során szerzett élményeikről.
Ezúton is köszönjük szépen Zoltánnak és Évának ezt a felejthetetlen délelőttöt, amelyen vendégül láttak bennünket.
Paulínyi János tanító