A pályaorientációs nap keretében egy maroknyi csapat Kiss István bácsi asztalos műhelyében tett látogatást. A kezdeti megilletődöttség után mindenki talált magának elfoglaltságot. Fúrtak, faragtak, gyalultak, fűrészeltek, véstek, kalapáltak, csiszoltak, mértek, alkottak. Megismerték az asztalos szakma legfontosabb eszközeit, és munka közben az eszközök használatának fortélyait is elsajátították. Rácsodálkoztak arra, hogy a saját kezükkel is létre tudnak hozni olyan dolgokat, amihez nem kell sem telefon, sem számítógép, csupán egy kis gondolkodás és két szorgalmas kéz. István bácsi tanácsait betartva szépen formálódtak a kezek között az „alkotások”. Öröm volt látni a lelkesedésüket, a kíváncsiságukat! Gyorsan elrepült az idő, még szívesen dolgoztak volna tovább!
Köszönet István bácsinak az okításért, a türelemért, a vendéglátásért, a jó tanácsokért! További sok szép alkotást kívánunk neki, és ha lehet, jövőre is szívesen ellátogatnánk hozzá!
Végezetül csak egy kérdés maradt meg bennem: Ki volt az a bölcs ember, aki úgy döntött, hogy a technika órákat gyakorlati órából elméleti órává kell tenni? Ő valószínűleg sokat nyert vele, de a gyerekek sokat veszítettek….
Józsa Csaba