Mindenki vár valamire: a tanárok tudásra szomjazó gyerekekre vagy egy jó feleletre, a tanulók az óra végét jelentő csengőre, de mindketten a karácsonyi szünetre. Rajtunk múlik, hogyan készülünk az ünnepre. Túl látunk-e az ajándékokon, bevásárláson, készülődésen, vagy csak úgy beesünk Szentestére a nagy rohanás után, anélkül, hogy találkoztunk volna Isten Fiával.
A minden hónapban megújuló faliújságunkon ezt a Márai Sándor idézetet olvastam: „Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. (…) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.”
Iskolánk hagyománya szerint minden adventi hétfőn egy-egy gyertya meggyújtásával készítjük szívünket karácsonyra. Idén egy plusz dologgal vártuk a gyerekeket: a bejáratnál egy deszkából készült karácsonyfát helyeztünk el, ami az újrahasznosítás jegyében készült. Nem tudom, ki az, aki emlékszik a tornaterem régi radiátorainak deszka burkolatára? A „semmit nem dobunk ki, mert még jó lesz valamire” jegyében már készült belőle padlószegély, kerítésléc, élvédő, korlát… és most karácsonyfa.
Mindenkinek szívből kívánom, hogy megvalósuljon idén adventkor az életében karácsonyfán szereplő bibliai idézet: Legyen Istené a dicsőség, a Földön legyen békesség, és az emberek között legyen jóakarat!
Berki Péter